| IUPAC név | nátrium-hipoklorit | 
| Egyéb nevek | nátrium-klorát, hypo, hipó | 
| Képlet | NaOCl | 
| Moláris tömeg | 74,44 g/mol | 
| Megjelenés | fehér szilárd anyag | 
| Sűrűség (20 °C) | 1,07-1,14 g/dm3 | 
| Olvadáspont | 18 °C | 
| Forráspont | 101 °C | 
| Oldhatóság (vízben) (0 °C) | 29,3 g/100ml | 
| Veszélyesség: | |
| EU osztályozás | Korrozív (C) | 
| R-mondatok | R31, R34, R50 | 
| S-mondatok | (S1/2), S28, S45, S50, S61 | 
A nátrium-hipokloritot, vagy közismert nevén hipót nátrium-hidroxid és klórgáz reagáltatásával állítják elő. Lúgos kémhatású oldat, amit fertőtlenítésre, fehérítésre, és szagtalanításra is használnak. A hipó a hipoklórossav oxidációval elpusztítja a mikroorganizmusokat, illetve elszínteleníti a szerves festékeket. A hipót a háztartásokban 1940-től használják. Veszélyessége az alkalmazásának a körülményeitől, és a koncentrációjától függ. Ha az előírás szerint használják, nem veszélyes. Azonban ha savakkal reagál, mérgező klórgáz fejlődik.
A reakcióegyenlet sósavval (HCl) felírva: NaOCl + 2HCl = NaCl + H2O + Cl2
A háztartási hipók általában 5%-nál kevesebb nátrium-hipokloritot tartalmaznak. Ez a mennyiség irritációt okozhat. Az iparban használt, koncentráltabb hipók töményebbek és maró hatásúak. Ha a kéz nátrium-hipoklorit oldattal érintkezhet, gumikesztyű viselése javasolt.
wikipedia
